Bocsássatok meg!! :(

Bocsiii, de most egy ideig nem lesz kövi rész :( Eltűnt a pendriveom amin fent voltak már a többi részek :( De amint meg lesz egyből felrakom a többi részt, sőőt talán + részek is lesznek :) Tényleg bocsii :( <3
Puszi: Laura:) xx

5. fejezet ~MEGLEPETÉS!

Sziasztok! Itt az 5.fejezet! Bocsi, hogy ilyen későn hoztam,de fent van! :) Lenne egy kérdésem. Olvassa valaki a blogomat? Mert én úgy veszem észre hogy nem nagyon olvassák és hogy feleslegesen írom. Ha valaki olvassa az lécci komizzon, hogy tudjam van-e értelme folytatni. 

                                                                                                      Puszi: Laura:) xx

*Laura szemszöge*

Reggel elég korán felkeltem. Nem volt még ilyen. Lemegyek a nappaliba és ahogy kinéztem az előszobába, látom, hogy 2db bőrönd hever a földön.

- Mi van?! Apa már is megérkezett volna? – gondolkozok hangosan. – Apa! Itthon vagy? – kiáltok, amire persze Dorina is felébredt. – Bocsi, ha felébresztettelek.

- Semmi baj. Amúgy apukád hajnalban ért haza, de bement a városba.

- Ja, értem.

- És még azt is hozzá tette, hogy a meglepetést kicsit később tudja megmutatni. – mondja ásítozva.

- Jó. Köszi. – mosolygok és leülök a kanapéra. Bekapcsoltam a tv-t és kik voltak a hírekben? – Na ne! Már megint?! Miért?

- Úristen! Hagyd itt! Lécci!

- Oks. Ha keresel,  a konyhában leszek.

- Rendben. – ordított utánam. Fél füllel hallottam, hogy mint mondanak a tv-ben.

„A One Direction tegnap éjjel kijelentette, hogy hamarabb jönnek Magyarországba. Így már ne csodálkozzanak, ha ma látják őket az utcán. További információk a www.tv2.hu-n találnak.”

- ÁÁÁÁ! De jó! – ordibál Dorina.

- Ne ordíts! – lépek be a nappaliba. – Egyébként is azt mondtad Leilának, hogy már találkoztál velük és, hogy sok koncertjükön is voltál.

- Igen, de akkor is annyira boldog vagyok! Így még többet fogok velük találkozni! – kiabál tovább.

- Hát oké. Anyukád?

- Kora reggel elment és majd csak este jön haza.

- Rendben. Én elkezdek készülődni, mert találkozok Ryan-el.

- ÚÚÚh..

- Mi az?

- Izzik köztetek a levegő. – mosolyog.

- Dehogyis! Mi csak barátok vagyunk! Nem szeretem úgy.

- Oké.. Te tudod. – vonja meg a vállát. – Én nem mehetek?

- Felőlem.

- Yuppiiii!!! – ugrándozik. – Akkor megyek készülődni! – mondta és már rohant fel a lépcsőn. Nem sokkal később én is felrohantam és készülődni kezdtem. Felkaptam magamra egy pólót és egy short-ot. Végül egy sapit és egy sportcipőt.

Dorina egy fehér-fekete egybe ruhát vett fel, hozzá egy piros sálat és egy fülbevalót.

- Hova öltöztél így ki? – kérdezem tátott szájjal.

- Nem lehet tudni, hogy mikor találkozhatunk a One Direction-el.

- Istenem. Na jó, induljunk.

- Oké! Ja, amúgy mondtam, hogy elmegyek a pizsama partiba?

- Nem, de nem annyira izgat.

- Öhm. Okés.

- Meg van Ryan telefonszáma? –kérdezem.

- Nincs. Miért?

- Csak mert nincs pénz a telómon. – Dorina elkérte a számát és odaadta a telefont, hogy beszéljek Ryannel. Megbeszéltük, hogy hol találkozunk és hogy elmegyünk a Starbucks caféba.  

- Majd csinálunk képeket? El kéne menni egy szép helyre és mondjuk ott csinálhatnánk. Na? –kérdezi Dorina.

- Hát.. – gondolkozom, de Dorina meghat a kutyaszemekkel. – Jól van. És tudom is, hogy hova menjünk.

- Rendben. –egyezett bele.

*Dorina szemszöge*

Odaértünk a megbeszélt helyre, ahol találkoztunk Ryannel. Elmentünk a Starbucks café-ba és vettünk egy nagyon finom jegeskávét. Elindultunk egy helyre, amit Laura mondott, hogy nagyon szép.

- Itt vagyunk! – töri meg a csendet. Ahogy megláttam a tájat, szóhoz sem tudtam jutni. Gyönyörű volt. Egy 

gyönyörű rét volt, a végénél pedig egy erdő.

Ezt a képet én csináltam. Így nézett ki a rét. Annyira megtetszett ez a kép, hogy gyorsan felraktam twiterre.

Ezt a képet én készítettem Lauráról. Ezt is feltettem twiterre.

@Dorina-Lovegod @Laura_Lighter nagyon jó kép lett! Imádlak! <3 xx

Laura gyorsan RT-zte. És elég sokaknak tetszett ez a kép, ahhoz képest, hogy Laurának nincs sok barátja. Nagyon meglepődtünk.

Ezt a képet Laura csinálta rólam. Nagyon tetszett, ezért ezt is posztoltam twitteren.

@Dorina-Lovegod @Laura_Lighter Nagyon jó fotós vagy! J xx

@Laura_Lighter @Dorina-Lovegod Köszi! Jxx

Nem sokkal később csináltunk még pár képet, de azokat már nem raktuk fel twitterre.

- Gyertek! –szólal meg Laura.

- Hova? – kérdezem.

- Menjünk be az erdőbe!

- Mi?! Nem… Ne!

- Miért? Tök jó buli lenne. Na?! – próbál győzködni, de nem hat meg.

- De hát az utat sem tudjuk. Azt se tudjuk, hogy merre menjünk.

- Nem baj! Ez benne az izgalmas!

- Na Dorina? Szerintem is tök poén lenne. – győzköd már Ryan is.

- Háát… Oké! Rendben. De, ha eltévedünk, akkor a holnapot nem élitek meg! – egyezek bele végül. Mikor ezt kimondtam Laura rohant előre. Én kicsit hátrébb maradtam és csináltam képeket az erdőben.

@Dorina-Lovegod @Laura_Lighter Szép hely nem? J xx

- Dorina! Gyere már! Ne maradj le! – kiált Laura. Odafutottam hozzájuk.

- Itt vagyok csak csináltam egy képet.

- Oké!

- Amúgy nem kéne már hazamennünk? Későre jár.

- Miért hány óra? – kérdezi Ryan.

- Fél 6. na szerintem menjünk, nehogy eltévedjünk. Nem akarok sötétben az erdőbe lenni. Főleg, hogy vadállatok is lehetnek itt. Nem? – aggodalmaskodok.

- Jaj, nem kell parázni. Na, de akkor menjünk. – fejezte be Laura és elindult.

- Laura! Erre már vagy harmadszorra jövünk el. Nem? – kérdezi Ryan.

- Öhm.. Meglehet…

- Mi van? Eltévedtünk? Most hogy jutunk haza? – pánikolok.

- Van térerőtök? – kérdezi Laura.

- Nincs.

- Nekem sincs. –hajtja le a fejét Ryan. – Talán, ha keresnénk egy magasabb pontot. Mondjuk valami domb féleséget.

- Ez jó ötlet! Akkor menjünk, mielőtt besötétedik. – mondom és előre sietek. Külön váltunk és mindannyian egy magasabb helyet kerestünk. Szerintem nem a legjobb ötlet volt, hogy külön váljunk, főleg sötétedéskor.

- ÁH! – kiált fel Ryan. – Nézzétek!

- Mi az? – kiabálok és közben a hang felé rohanok. és mikor meglátom észreveszek egy gyönyörű tavat. – Úristen, ez nagyon szép! – mondtam tátott szájjal és gyorsan lefényképeztem.

- Sziasztok! Mi az? Miért ordítottál? – jön szaladva Laura.

- Ezt nézd meg! – mondom neki, ő meg levegőt kapkodva néz a tó felé.

- Hűha! Na, most már ezt is láttuk.. Mehetünk? –siettet.

-Öhm.. oks.. De merre? – kérdezem, mikor hirtelen megjelenik mellettem egy ember. Mindenki nagyot sikított. A férfi fa vágó volt és ő kivezetett minket az erdőből. Késő estére végre hazaértünk.

Pár nap múlva….

*Laura szemszöge*

- Laura, gyere már! Nem akarok elkésni! – kiabál Dorina. Hát igen. Megyünk a One Direction koncertre. Dorina szerint már haladás, hogy a nevüket tudom, de engem nem annyira izgat.  És csak azért megyek el, mert Maria nem engedte volna el Dorinát, ha egyedül megy. Dorina eléggé kicsípte magát, én meg csak olyan átlagosan öltöztem fel.

Így öltözött fel Dorina:

És én pedig így:

Nem sokkal később el is indultunk. Dorina nagyon izgatott volt.

- Le nyugodnál?!

- Nem tudok! Eszméletlenül izgulok! – kiabál.

- Ne ordíts! Egy taxiban vagyunk! – csitítom. Végül egy kicsit lenyugodott, de még mindig remegett az izgalomtól. 30perc múlva odaértünk a stadionhoz.

– ÚRISTEN! – ordibál Dorina. – El sem hiszem, hogy itt vagyunk!

- Jól van, tudjuk. Menjünk inkább! Hova szól a jegy?

- Öhm az 1. sorba.

- Hűh, de jó. – forgatom a szemem. – Na, gyere!

- Oké! Már alig várom, hogy elkezdődjön. – ujjong Dorina. Engem nem nagyon izgatott ez az egész. Elmúlt 8 óra is. Dorina egyre izgatott lett. Aztán 10perc múlva megjelentek a színpadon. Mindenki felugrott a székekről, csak én maradtam ülve. Sikítoztak, üvöltöttek. Unalmamban elővettem a telefonom és felmentem twiterre meg facebookra.

- Hé! Legalább most ne telefonozz! – fordul felém Dorina.

- De olyan unalmas ez a koncert. Megyek veszek valamit a büfében.

- Oks! Amúgy mindjárt lesz egy 30perces szünet. Nem várod meg?

- Nem kösz. – válaszoltam és már a kijárat felé vettem az irányt. Véletlenül neki ütközök egy csajnak. – Jujj, bocsi! Nem direkt volt! – mentegetőzöm.

- Semmi baj! Ki a kedvenced? Milyen fan vagy? Talán Zayn? – mosolyog.

- Nem. Semmilyen fan nem vagyok.

- Akkor mit keresel egy 1D koncerten? – kérdezi meglepődve.

- Mert az egyik barátnőmet kísértem el. De most megyek. Szia! – és már rohantam is ki.

Hirtelen elesek, egy táskában. A telefonom kiesett a kezemből, de mire érte nyúlhattam volna, a sikoltozó rajongók ellepték a büfét. A telefonomat nem találtam meg, ezért szomorúan visszasétáltam a helyemre.

- Dorina, menjünk haza!

- De még nincs vége! Még ez után el kell mennünk autógrammokért és közös képért!

- De ne már! Már az is elég, hogy nincs meg a telefonom!

- Komoly? Mi történt?

- Csak annyi, hogy mikor mentem ki elestem és a telóm kirepült a kezemből, de  kijött mindenki a teremből és így eltűnt. Ezért nagyon lefognak cseszni! – idegeskedek.

- Nyugi, nem biztos, hogy leszidnak majd. – csitítgat Dorina.

 Mindenki bejött a terembe és folytatódott a koncert. 1 óra múlva már sorba álltunk a dedikáláson. Nagyon untam az egészet. Végül sorra kerültünk és megláttam a telefonomat az asztalon.

- Öhm.. bocsi, de ez a telefon, hogy került ide? – kérdezem a göndör hajútól.

- A büfénél találtam. Gondoltam aki jön autógrammot kérni az meglátja és majd elviszi, de eddig nem volt gazdája.

- Ez az én telóm. Megkaphatom?

- Igen! Persze! És itt egy autógramm is. – mondja és kezdi dedikálni a képet, mikor félbe szakítom.

- Nem kell az autógramm! És kösz a telót! – fordítok hátat és indulok az ajtó felé. Leültem egy padra és vártam, hogy végre Dorina is kijöjjön.

- Na végre már! Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezem idegesen.

- Bocsi, csak beszélgettem a fiúkkal. – mosolyog. – És visszakövetett mindannyiuk twitteren! – ujjong.

- Oks! Ez érdekel a legkevésbé.

- Ja, és mondtak valamit rólad is, de azt már nem hallottam pontosan.

- Jó, nem érdekel! – ordítom le Dorinát.

- Bocsi, bocsi.

- Jujj, Dorina! Kérlek ne haragudj! Nem akartam ilyen lenni, csak eléggé fárasztó nap volt.

- Jó, semmi baj! Megértem. – próbál mosolyt csalni az arcára, de nem sikerül neki.

 Másnap reggel elmentem Ryannel a moziba. Megnéztünk egy tök jó horror filmet. Mikor hazaértem, apa tárt karokkal várt.

- Kicsim! Végre itthon vagy! Már nagyon hiányoztál! Várod a meglepetést? – ölel meg jó szorosan.

- Szia apu! Hát nem is tudom. Egy kicsit.

- Akkor csukd be a szemed és fogd meg a kezem! De ne merd kinyitni! – kuncog.

- Oké. – érzem, ahogy húz magával, de szép lassan, hogy nehogy neki menjek valaminek.

- Kinyithatod! – kiált egyet, mire én gyorsan kinyitom szemeimet.

- Na ne! Már megint ti?! – húzom fel a szemöldököm. Dorina persze a szobában készülődött, hogy jól nézzen ki. Én meg csak értetlen fejjel néztem apura. – Apa! Miért? Miért pont ők a meglepetés? Azt hittem, hogyha valakinek az apukája egy nyaralásból jön haza vagy mit tudjam én hogy honnan, akkor egy ruhát vagy pólót vagy ékszert hoz neki! De nem egy fiúbandát, akit persze ki nem állhatok! – kiabálok. Nem érdekelt, hogy a fiúk mindent hallanak. Abban a pillanatban semmi sem érdekelt.

- De hát, most mindenki szereti őket! Azt hittem te is közéjük tartozol.

- Na látod! Nem és azért, mert talán mindenki azt hiszi, hogy mindenki szereti őket! Pedig ez nem igaz! Mert én ki nem állhatom a One Di izét!

- One Direction… - szólal meg az egyik. Egy csíkos pólóban volt és egy répát tartott a kezében.

- KUSS! – ordítok felé idegesen. – Nem érdekel, hogy mi a nevetek!

- Héj, lányom! Ne idegeskedj! És most sajnos meg kell majd ezt szoknod, mert itt fognak lakni.

- Mi?! Na nem! A-a!

- De, de!

- Hát jó. De, ha valamelyikkőtök hozzám ér vagy a szobám közelébe mer jönni, azt kinyírom! – fordulok a fiúk felé és végül felrohanok a szobámba. Nem tudtam, hogy mitől lettem ilyen ideges, csak egyszerűen jó volt levezetni a düht. Valaki kopog.

- Kicsim? Bejöhetek? – kérdezi apa.

- Felőlem. – vonom meg a vállam.

- Figyelj! Nagyon sajnálom, hogy ez az ajándék. Csak azt hittem, hogy te is szereted őket és nem tudtam neked mit venni Londonban, mert amiket mindig hoztam azt sosem hordtad csak  áll a szekrényedben minden ruha meg cipő. – hatja le a fejét apa.

- Nem baj. És én is bocsánatot kérek, hogy annyira kiakadtam, csak… Csak már nagyon elegem volt. Ugye elkellett mennem a koncertjükre, meg szinte egész nap róluk beszél Dorina is. És már nem bírtam. Meg a telefonom is…

- Mi van telefonoddal? – kérdezi apa, miközben felhúzza az egyik szemöldökét.

- Ja, semmi! Csak a koncerten elveszett, de az a göndör hajú gyerek visszadta.

- Harry?
- Ja. Biztos. Nem tudom a nevüket.

 *Harry szemszöge* 

Mikor beléptünk a házba, majdnem elállt a lélegzetem. Gyönyörű volt a lakás. Megérkezett Laura is. Volt egy kis veszekedése az apukájával miattunk. Eléggé ciki volt. Gondoltam felmegyek hozzá a szobájába.

*Kop-kop*

- Ki az? - szól ki a szobából.

- Harry vagyok! 

- Mit akarsz? 

- Bemehetek? - kérdezem.

- Nem! - üvölt ki idegesen.

- De...

- Nem! - üvölt még egyszer.

- Hát jó. Bocsi a zavarásért. - fordulok meg és lesétálok a lépcsőn. Leültem a kanapéra a fiúk mellé és tv-t néztünk.

- Harry! Harry! Itt vagy még köztünk? - kérdezget Louis.

- Bocs, mit mondtál? 

- Na látjátok? Erről beszéltem! Mintha süket lenne. - kiált fel Louis.

- Szerintem.... - kezdené el Zayn, mikor Harry félbeszakítja.

- Hagyatok! 

- Mondom én! Tetszik neki valaki! Csak nem Dorina? - kérdezi felhúzott szemöldökkel Niall.

- Mi? Nem! 

- Akkor ki? 

- Senki! Csak hagyatok! - üvöltöm és felrohantam a szobámba. Vagyis nem tudtam, hogy hol van a szobám és véletlenül Lauráéba futottam be. És egy szál törölközőben volt.

- ÁÁÁÁH! - sikítozik. - Mi a szart keresel itt?  Menj ki! 

- Bocsi! Csak a szobámat kerestem. 

- MARS! - üvölt és az ajtó felé mutat, mire én veszem az adást és kisétálok a szobából.

4. fejezet ~A nagy hír..

Sziasztok! Tudom későn, de meghoztam a 4.fejezetet! :D Remélem tetszik! :) Szandi, így elég hosszú lett? xd 84látogató! KÖSZÖNÖM! Kérlek KOMIZZATOK, mert így nem tudom, hogy jó-e a blog és, hogy érdemes-e folytatnom..

                                  Puszi: Laura:) xx

*Laura szemszöge* 

Másnap reggel elmaradt az első óránk, így tovább tudtunk aludni. Vagyis tovább tudtam volna ha apa nem hív fel.

- Szia kicsim! Hogy vagy? Megérkeztek Dorináék?

- Szia apu! Igen meg, de miért hívsz ilyen korán? – kérdezem ásítozva.

- Bocsi, csak most volt időm és hallani akartam volna a hangodat. De most le kell tennem sajnálom! Nem sokára haza tudok menni és van egy meglepetésem! – mondta és letette. Már nem tudtam visszaaludni, így lementem a nappaliba.

- Szia Laura! Jó reggelt! – köszön Dorina.

- Helló! Hát te? Mit nézel? – kérdezem.

- Mindjárt kezdődik a reggeli műsor a tv2-n. Tudod hírek.

- Ja, aha. – leültem Dorina mellé és néztük a tv-t. Elkezdődött a hírek. És kik voltak benne? Hát persze, hogy az a One izéke.

- ÚRISTEEEEN!!!!! – ordít Dorina és ugrálni kezd a kanapén. – A One Direction megy a tv-ben!! ÁÁÁÁÁÁH!!!!!

- Nyugodj már meg. Inkább hallgassuk, hogy mit mondnak. – csitítgattam és úgy tettem mintha legalább egy kicsit is érdekelne ez a banda.

„A híres fiú banda ma hivatalosan is elmondta, hogy jönnek Magyarországra.

- Nagyon sokat tweeteltek nekünk a magyar rajongók twitteren és nagyon sok mindent ettek meg azért, hogy elmenjünk Magyarországra. – monda ezt a 17 éves Harry Styles a banda legfiatalabb tagja. A jegyek hamar elfognak kelni, így azt ajánlom minden rajongónak, hogy mihamarabb vegyék meg a jegyeket. És legutoljára a szavazás eredménye…… A Petőfi Gimnázium!” mondták a hírekben. Hát igen én a Petőfi gimibe járok.  Volt egy verseny, hogy be kell nevezni egy iskolát a tv2 weboldalára és ott szavazni lehetett. És benevezték a mi sulinkat is.

- ÁÁÁ! Mi abba a suliba járunk! – ugrál tovább Dorina.

- De jó. – mondom unottan. Egyáltalán nem érdekelt, hogy pont a mi sulinkba jönnek. Kit érdekel az. Na jó, véletlen tudom. – Hallod! Állj le és menjünk, mert be kell érnünk a suliba.

- Oké! Csak előbb átöltözöm. – és már rohant is fel az emeletre Dorina. Gondoltam én is átöltözök. Így is tettem. Mivel ma egy kicsit hidegebb időt mondtak, ezért pulcsiba mentem suliba. Így öltöztem fel:

Dorina pedig így:

Elindultunk a suliba. Miközben sétáltunk összefutottunk Ryannel is. Dorina megkérte, hogy csináljon rólunk képet. Nagy nehezen rávettek, de nem szívesen akartam.

- Hé Laura! Most veszem észre, hogy milyen ruha van rajtad!

- Na ne mondd! Egy egyszerű pulcsi meg gatya.

- De nem! Mert most úgy öltöztél fel, mint Zayn! – mosolyog Dorina.

- Ja, persze! Hagyjál már ezzel a hülyeséggel.

- Hát oké. Bocsi, hogy megemlítettem. – szomorkodik. – Na, inkább csináljuk a képet! – mosolyog fel újra.

- Mosolyogjatok! – mondja Ryan.

- De hát háttal állunk! – kiabál Ryan felé Dorina.

- Nem baj! Mosolyogni mindig jó! Na… és kész! – üvölt fel.

- Gyorsan nézzük meg! – rohan Ryan felé Dorina. – Ez de jó lett! – mosolyog. – Nézzd meg Laura! – megnéztem és tényleg jó sikerült. – Tegyük fel twitterre.

- Oké! – egyezek bele. Dorina gyorsan elővette a telóját és már rakta is fel.

 @Dorina-Lovegod @Laura_Lighter Suliba menetJ Szép vagy! :D xx

 

Laura is felment twitterre és látta, hogy mennyien RT-zték a képet.

@Laura_Lighter @Dorina-Lovegod Igen! És köszi! :D Pedig szerintem nem. xx

 Beértek a suliba. Mindenki sikítozott. Laura csodálkozva figyel mindenkit. Ahogy beléptek az osztályterembe Leila és a klónjai letámadták Dorinát.

- Dorina! Dorina! Honnan szerezted ezt a pólót? Én is imádom az 1D-t! – kiabálnak.

- Szia! Te ki vagy? Amúgy Londonból. Ott lakok. Vagyis csak laktam.

- Leila vagyok. Az osztályfő. – válaszol kényesen. – És míg kint éltetek, addig találkoztál az 1D-vel?

- Igen! Sok koncertjükön is voltam. A mostanira is elmegyek. – mosolyod Dorina.

- Tényleg? Mert én és a csajok is el akarunk menni. Velünk tartasz?

- I…

- Nem! – vágok közbe. – Nem megy! Mert…

- Mi?! De megyek. Szívesen elmegyek veletek.

*Dorina szemszöge*

Mikor megkérdezte Leila, hogy velük megyek-e, persze hogy igent mondtam volna. De nem értettem, hogy Laura miért vágott közbe. Na mindegy elmegyek és kész! Végre egyszer a menőkkel lóghatok.

- Szóval, elmegyek.

- Rendben. Majd holnap lesz nálunk egy pizsama parti. Eljössz? – kérdezte Leila. Nem tudtam mit válaszoljak. Hiszem még csak most kezdtünk el beszélgetni, meg minden. És már is meghívna? Nem értem. Mint mondjak? Megkérdezzem Laurát, hogy szerinte mi legyen? Áh, inkább nem. Az előbb se akarta, hogy elmenjek velük a koncertre, akkor most is azt mondaná, hogy ne menjek. – Majd még gondolkozok! – nyögöm ki végül.

- Okés! Itt a telószámom. Majd hívj, hogy mire jutottál. – mondta és hátat fordított. Bejött a tanár a terembe és mindenki a helyére ment.

- Jó reggelt gyerekek! Mint azt tudjátok a One Direction nevezetű fiúbanda jön a jövő héten a sulinkba. Gondolom mindenki hallotta a hírekben. Megkérnélek titeket, hogy viselkedjetek tisztességesen. 2 hétig lesznek a suliban, így a nyelvet is tudjátok gyakorolni. – mosolyog a tanár és végül elkezdi az órát.

 Eléggé unalmas nap volt a mai. Mikor már indultam volna hazafelé odamentem Laurához.

- Szia! Mi volt az a koncertes izé?! Nem te mondod meg, hogy mit tegyek, vagy hogy hova menjek el!

- Jól van. Bocsi. Csak tudod nem akartam, hogy téged is átverjenek, ahogyan velem tették.

- Mi?! Mesélj csak!

- Nem! Nem mesélek a múltamról! Semmit! Senki se tudja, hogy mi volt akkor velem, csak akik ott voltak velem! És te ha jól emlékszem nem voltál ott, hogy tudjál róla!

- Jó… Jó… Bocsi! Nem akartam….. Elmegyünk valahova? Mondjuk Starbucks café??

- Öhm.. Nem..

- Mert?

- Mert nagyon drága.

- Hékás! Te miről beszélsz? Te annyiszor ihatnál ott, hogy azt megszámolni sem lehet. Mi az, hogy drága?! Te gazdag vagy!

- Pszt!!! Nem hangoztatni! Jól van na! Elmegyek veled. - mondja Laura és láttam, hogy csaltam egy is mosolyt a szájára.

- Okés! Majd csinálunk képeket?

- Talán. Na, de ha menni akarunk akkor induljunk!

- Jó, jó! Menjünk. – mosolygok és elindultunk.

*Laura szemszöge*

Elindultunk a vonatállomás felé. Mikor odaértünk megláttam egy padot és egyből odamentem leülni. Elővettem a telefonom és felléptem twitterre. Látom, hogy valaki tweetelt nekem. Dorina volt. Egy képet küldött, miközben a padon ülök és telefonozok.

@Dorina-Lovegod @Laura_Lighter A kis kockám! :$$ <3 Irány a Starbucks café! :D

Én gyorsan RT-ztem és tweeteltem.

@Laura_Lighter @Dorina-Lovegod Hahahaha! :D Az! :D :$ <3

Egyszer csak Dorina felsikít.

- ÁÁÁÁÁÁÁ!

- Mi az? – ugrok fel a padról gyorsan. – Mi történt?

- Úristen! Ezt nem hiszem el! ÁÁÁÁ! –sikítozik tovább.

- Mondd már! – ordítok rá.

- Zayn Malik visszakövetett! – sikít még mindig.

- Az meg kicsoda? – vágok egy értelmetlen pofát. Ekkor Dorina lenyugodott és felém fordult. A vállamra tette a kezét és elkezdte mondani.

- Hogy ki Zayn Malik? Hogy kicsoda? Nem tudod? Zayn Malik a One Direction egyik tagja! És már annyiszor tweeteltem neki, hogy kövessen vissza és végre visszakövetet!!!

- Ja, értem. – mondtam végül és megvontam a vállam. Visszaültem a padra és vártam, hogy megjöjjön a vonat. Végül mikor megérkezett a vonat felszálltunk és ülőhelyet kerestünk.

- Meddig kell mennünk? – töri meg a csendet Dorina.

- Még 2 megálló és ott vagyunk.

- Okés! – mosolyog mint mindig.  Hamar odaértünk a Westend-hez. Dorina már nem bírta, hogy ne beszéljünk, így végül megszólalt.

- Szerinted elmenjek Leila pizsi parijába?

- Felőlem. Nekem oly mindegy. Te mondtad, hogy ne mondjam meg neked, hogy hova menj.

- Jó, de… Na jó, hagyjuk.

- Szerintem is. Nézd ott van a kávézó. – mutatom Dorinának.

- És mellette van a Claire’s is! – mondja.

- Oks. Engem az nem izgat. Csak kávéért jöttünk! Nem megyünk be abba a boltba.

- Jó, jó. Na menjünk, vegyük meg a kávét.

Késő estére hazaértünk. Dorina besietett a nappaliba és bekapcsolta a tv-t, hogy megnézze a híreket. A kedvenc bandája megint benne volt. Engem mivelhogy nem izgatott, ezért elmentem a konyhába vacsorát készíteni. Ekkor megcsörrent a telefonom.

- Haló?

- Szia kicsim! Hogy vagy? Bocsi, hogy reggel lekellett, hogy tegyem.

- Mindegy már megszoktam.

- Holnap hazamegyek. És van egy kis meglepetésem!

- Okés! akkor holnap! Csá-csá!

- Szia! – köszönt el és letettem. Nem nagyon izgatott, hogy mikor jön haza. Mindig ezt csinálja. Elmegy valahova, hazajön és hoz nekem valami drága ajándékot. Méghozzá elég drága ajándékokat szokott hozni, de én egyiket se hordom, használom.

- Dorina! Elmentem aludni! Puszi!

- Oké! Szia! – válaszolt, de azt én már csak fél füllel hallottam. Bementem a szobámba, vettem egy gyors fürdést és befeküdtem az ágyba. Pár perc múlva már horkoltam.

3.fejezet ~Az új diák

Sziasztok! Meghoztam a 3.fejezetet. Remélem jó lett. Direkt hosszabbra csináltam mint a tegnapit, mert az kicsit rövidre sikeredett. Nagyon köszön az 59 oldal megtekintést! :) Bár komikat nem igazán kaptam, de remélem időbb utóbb az is lesz:) 

                                                 Puszi: Laura:) xx

  - Plüssi! Plüssi! Hol vagy?  - ekkor felfigyeltem a nyávogására. Kis édesem ott állt mellettem. – Szia kiscicám! Látod egyedül vagyunk itthon, ezért most itt aludhatsz. – mosolyodok el. Hirtelen arra kapom fel a fejem, hogy csengetnek. – Vajon ki lehet az? – gondolkodok hangosan. – Nyitom! – üvöltök végül. Nyitom az ajtót és látom, hogy egy ismeretlen nő és a lánya állnak egymás mellett.

- Öhm… Jó estét!

- Szia! Apukád itthon van?

- Nincs, de miért? Ki maga? – kíváncsiskodom.

- Steven nem mesélte? Mi fogunk nálatok lakni és rád vigyázni. Ő itt a lányom, Dorina én pedig Maria vagyok.

- Nem kell rám vigyázni. – mormogom halkan. – Gyertek be! – levették a cipőt én pedig körül vezettem őket a házban.  Végül bekísértem a szobájukba.  Késő este volt. Szinte egyszer se jöttek ki a szobából. Gondoltam kipakolnak vagy hasonló, ezért nem is zavartam őket.

 Reggel valaki ébresztget.

- Laura ébredj! – volt egy kis akcentusa. Egyből rájöttem, hogy Maria az.

- Ne már!

- Suliba kell menned! Gyerünk! Készítettem reggelit! Ja, és el kell kísérned Dorinát a suliba,mert nem tudja, hogy hol van. Még nem járt Magyarországon.

- Na jó. De csak ma. Holnaptól nem kérek ébresztést!

- Azt még meglátjuk. – mondta és végül lesétált a konyhába. Pár perc elteltével lesétáltam én is és megreggeliztem.

*Dorina szemszöge*

Este mikor megérkeztünk, eléggé furcsán éreztem magam. Magyarország egy gyönyörű hely. Jó meleg van, nem úgy mint általában Londonban. Mikor ajtót nyitott nekünk az a lány, Laura kicsit kínos volt ott állni előtte. Lehetett rajta látni, hogy nem örül annak, hogy megérkeztünk, ezért anyuval megbeszéltük, hogy este a szobában maradunk és nem zavarjuk. Reggel anya bement Laura szobájába, hogy felkeltse édes álmából. Én korán kelő vagyok, szóval nem okozott gondot a kelés. A tévében azt mondták, hogy ma nagyon meleg lesz ezért így öltöztem fel:

Eléggé meglepődtem, mikor meghallottam az időjárás jelentésben, hogy 37 fok lesz. Leesett az állam is. Mikor Laura lejött reggelizni egy szót se szólt.  Aztán hirtelen kifutott a konyhából. Nem értettem mi lehet neki ilyen sürgős.

- Kicsim! Laura elkísér a suliba! – szólt anya.

- Rendben! – örültem, hogy vele mehetek, mert így talán lesz egy kicsit időnk összeismerkedni. Majd megkérdezem, hogy szereti-e a One Direction-t.

*Laura szemszöge*

Mielőtt elindultunk a suliba gyorsan átöltöztem. Ilyen volt a ruhám:

- Nem lesz meleged? – kérdezte Dorina.

- Nem. Legtöbbször mindig ilyesmi ruhákba vagyok.

- Ja, értem… Szia anya! Elmentünk. – köszönt el Dorina. Én köszönés nélkül kezdtem el sétálni.

- Laura! Várj meg! – fut utánam miközben kiabál. Végül utolért. Szép csendben sétáltunk egymás mellett, mikor hirtelen megszólalt.

- És… Szereted a One Direction-t?

- Kit? –csodálkozom.

- Tudod, a Brit X-Facktorból lettek híresek….

- Nem. Sosem hallottam róluk. – aztán Dorina betett egy számot tőlük. Valami What makes you izé volt. – Ja, ezek a… - de inkább nem folytattam.

- Buzik? Azt akartad mondani? – kérdezi lehajtott fejjel.

- Háát… - nem akartam megbántani, de ha már rá kérdezett. – Igen azt, de… -nem tudtam mit mondani.

- Nem is ismered őket! Miért ítélkezel róluk, ha nem is ismered őket? – kérdezi szomorúan.

- Bocsi, de engem nem igazán érdekelnek. Tessék így jobban fogalmaztam?

- Igen! – mosolyodik el. Kicsit lenyugodtam, mert nem szívesen akartam vele összebalhézni.

- Na megjöttünk. Melyik osztályba kerültél? – töröm meg a csendet.

- Öhm… - mielőtt megszólalhatott volna meglestem a cetlijét.

- Velem leszel egy osztályba. – nem annyira örültem neki, mert még azt hinnék, hogy rokonok vagyunk.

- De jó!!! – kiabál.

- De ide figyelj! Ha most így a „családunk tagja vagy” vannak szabályok. Nem mesélhetsz senkinek  a házunkról és, hogy hol lakunk. Semmit nem mondhatsz el senkinek, hogy mi történt nálunk vagy valami. Nem jöhet át egy barátnőd se. Persze ha lesznek. – kuncogok.

- De miért? És miért ha csak lesznek?

- Mert ebben a suliban ha új diákok jönnek, ami elég ritkán van, mindig kiközösítik, vagy hasonló. Ja és itt szinte mindenki imádja a One Di izét.

- One Direction.

- Azt. Na megbeszéltük?

- Igen….

- Gyere, megmutatom a termet.

- Laura! Várj már! – kiált utánam Ryan. – Itt üvöltözök neked, te meg rám se hederítesz. Szia hát te? – csodálkozik, mikor meglátja Dorinát.

- Szia! Dorina vagyok. Lauránál lakom. Én vagyok az új diák. – mosolyog.

- Én Ryan vagyok.

- Én pedig Laura. Na mindenkinek tudjuk most már a nevét, indulhatunk??

- Persze.. – mondták egyszerre. Dorina egész nap a One Directionről beszélt. Ryan se figyelt rá és én se.  Szokásomhoz híven valahogy megint az igazgatónál kötöttem ki, de hogy hogy azt nem tudom. Én ezen már csak röhögni tudok.

- De mit csináltál? – kérdezi tétlenkedve Dorina. – Hogy tudsz ennyi intőt kapni?

- Hát így! Én se tudom amúgy. De nem igazán izgat. –röhögök. – Na jó menjünk haza. – és elindultunk.

2. fejezet ~Megint elment...

Sziasztok! Itt a következő fejezet! Bocsi, hogy ilyen kevés lett, de a 3.fejezetet majd hosszabbra írom :D Remélem tetszik, majd iratkozzatok fel és komizzatok! És nagyon örülök, hogy már 31 látogató volt! :D

                                                                                        Puszi: Laura:) xx

Gyorsan elmentem az állateledeles boltba cica kaját venni. Igen van egy cicám. Senki se tud róla, csak én egyedül. A cicámat Plüssinek hívják. Tudom, hogy furcsa, de nem tudtam jobbat kitalálni és attól még, hogy a suliban olyannak tettetem magam akit mintha nem érdekelne semmi, igazából más vagyok. De erről nem tud senki szerencsére. Apa mindig dolgozik, ezért nem látta a cicát és remélem nem is fogja. A barátaim (Ryan) pedig soha sem jön át, mert mondjuk sosem hívom. Senki se jött még át hozzánk az osztályból. Sosem látták a lakást ahol lakok. Itt van pár kép a házunkról

Kívülről: 

Nappali:

Konyha:

Ebédlő:

Szobám (nem igazán szeretem, kifejezetten utálom az ilyen szobákat, de apa nem engedi, hogy olyan legyen amilyet én szeretnék). :

Még amikor üres volt:

Az ágyam:

És a szobám másik fele:

Tudom nem valami ízléses.. És én kifejezetten utálom..

Ruhásszekrényem: Egyik fele:

Másik fele:

+ Még egy cipős szekrény:

A magas sarkúkat meg az ilyen egybe ruhákat, ünneplőket sohasem szoktam felvenni. Ezeket mind apa vásárolta, de én nem hordok ilyeneket csak sportcipőt vagy hasonlót.

Fürdőm:   

Emelet:

És véglegesen… Itt van a cicámról egy kép. Plüssiről: (Még csak 3hónapos..asszem)

Na szóval hazaérkeztem és apa nem volt otthon. Persze gondoltam biztos dolgozik, aztán megláttam egy cetlit.

„ Drága kislányom!

El kellett, hogy utazzak, megint munka ügyileg. Majd még hívlak úgyis, hogy meddig maradok. Elfelejtettem mondani, hogy holnap érkezik hozzánk egy lány aki nállunk fog lakni az anyukájával. Azért ajánlottam fel, hogy lakjanak nálunk, mert addig se leszel felnőtt nélkül. Nyugodj meg, jól ki fogtok jönni a lánnyal. Majd még hívlak!

                                                                                                        Szeretlek: Apa! xx”

- Én is szeretlek! – suttogom halkan.